Egy családi app fiók és szerver nélkül

Az aggály

Hova kerül valójában egy család adata?

Egy app telepítése egy gyereknek olyan kérdést vet fel, amire a legtöbb app sosem válaszol igazán: miután a bevezető kérdéseket megválaszolták és a feladatokat beállították, hol él mindez, és ki más láthatja. Nem a Reward Study saját bevezető képernyőjének nyolc problémája közül az egyik, de a legtöbb mögött ott ül: az a szülő, aki a "Lefekvés és a reggelek harc"-ot vagy a "A zsebpénz vitákat okoz"-t választja, egy meglehetősen részletes képet bíz az appra egy háztartás mindennapi életéről.

Az őszinte válasz a Reward Studyre az, hogy szinte semmi nem megy sehova. Nincs fiókrendszer, amiben tárolni lehetne, és eleve nincs a fejlesztő tulajdonában lévő szerver, amin elférne.

Ezt a bizalmat könnyű csendben megtörni, olyan módokon, amiket egy szülő sosem látna: egy SDK, ami összeomlásokat jelent egy harmadik félnek, egy analitikai könyvtár, ami naplózza, mely képernyőket nyitja meg a gyerek és mennyi ideig, egy hirdetési hálózat, ami profilozza a háztartást, anélkül hogy bárki előtte beleegyezett volna. Ezek egyike sem szokatlan a gyerekeknek épített appokban. A Reward Study válasza nem egy irányelv, ami visszafogottságot ígér ezek körül, hanem az, hogy eleve nem tartalmazza őket.

Amit az app csinál

Nincs fiók, nincs szerver, és az iCloud a családé

Semmilyen bejelentkezés nincs: nincs email, nincs jelszó, nincs sehol létrehozott fiók. A háztartás adata, a gyerekei, feladatai, jutalmai és főkönyve, a család saját iCloudjában van tárolva, az Apple NSPersistentCloudKitContainer-én keresztül, ugyanabban a privát térben, amin keresztül a család fotói vagy jegyzetei már úgyis szinkronizálnak. A Reward Study nulla harmadik féltől származó SDK-val érkezik, és nulla analitikai, összeomlás-jelentő, hirdetési vagy nyomkövető kóddal, ami az appon belül futna. A bevezető "Mi nehéz most?" kérdésre adott válaszok sosem hagyják el azt az eszközt, amin megválaszolták őket. Mindez nem egy ígéret, ami egy olyan rendszer tetejére rétegződik, ami máshol azért még gyűjthetne adatot: az app saját tervezésében nincs máshol.

Az App Store saját adatvédelmi címkéje ezt közvetlenül tükrözi: azt írja, "Nem gyűjt adatokat", az Apple saját szavai, nem egy állítás, amit a fejlesztő írt a saját appjáról. Ez a címke azokból a válaszokból generálódik, amiket a fejlesztő benyújt arról, mit csinál valójában az app, és a Reward Study esetében az őszinte válasz szinte minden rajta lévő kérdésre az, hogy semmit.

Mindehhez nem kellett kompromisszumot kötni a kényelemmel máshol. A Családi megosztás továbbra is lefed minden terméket, előfizetést vagy egyszerit, tehát egy vásárlás automatikusan eléri az egész Apple családi csoportot, anélkül hogy bárkinek email címet kellene átadnia, vagy bejelentkezést kellene létrehoznia ahhoz, hogy ez a megosztás működjön.

A PIN-kód

Hogyan van védve maga a szülői PIN-kód

A szülői PIN-kód, ami lezárja a jóváhagyásokat, a főkönyvet és a Gyerek módból való kilépést, nem úgy van tárolva, ahogy begépelték. Sózva és nyújtva egy hash-sé alakul, amit csak az eszköz saját Keychain-je tart, ugyanaz a biztonságos tárhely, amit az Apple minden appnak ad a hitelesítő adatokhoz, és nincs tartalék a telefon saját jelkódjára. Az a gyerek, aki éppen ismeri a telefon feloldókódját, akkor sem tudja azt felhasználni, hogy átjusson a szülői PIN-kódon, mert a kettőt teljesen más dolgokhoz ellenőrzik.

A PIN-kód ugyanazokat a műveleteket védi, bárhol is jelenik meg: egy feladat jóváhagyását, egy CSV exportálását, a Gyerek módból való kilépést, a főkönyvből való kézi költést. A Face ID vagy a Touch ID ül a PIN-kód előtt, mint mindennapi kapu, magával a PIN-kóddal mint tartalékkal, amikor a biometrikus azonosítás nem elérhető vagy nincs beállítva.

Az egyetlen őszinte kivétel

A weboldal nem az app, és ki is mondja

Az app nulla adatgyűjtési ígérete és a reward.study weboldal, amin ezt olvasod, nem ugyanaz az állítás, és ez az oldal nem is tesz úgy, mintha az lenne. Maga a weboldal Google Analyticset futtat, egy egyszerű látogatószámlálóhoz, és csak azután, hogy egy látogató beleegyezett: a hozzájárulási banner előbb kérdez, és az elutasítást tiszteletben tartják. Ezt a saját weboldal adatvédelmi oldala mutatja be, külön az app saját adatvédelmi oldalától, mert egy marketingoldal, ami a saját látogatásait számolja, és egy app, ami egy gyerek házimunkáit tárolja, két különböző kérdés, két különböző válasszal, és az egyiket a másikba gyúrni mindkét állítást kevésbé igazzá tenné.

Egy látogatószámláló kis dolog egy gyerek házimunka-előzményéhez képest, és ez az oldal nem is állítja az ellenkezőjét. Szándékosan mondja ki a két tényt egymás mellett, mert egy marketingoldal, ami csendben analitikát futtatna, miközben a saját blogbejegyzése azt állítaná, hogy sehol nincs nyomkövetés, az a fajta apró ellentmondás lenne, ami aláássa magáról az appról szóló, sokkal nagyobb és sokkal igazabb állítást.

Hol jelenik ez meg máshol

Ugyanez az álláspont fut végig konkrét funkciókon

Ez nem egy külön irányelv, amit az appra ráépítettek, megjelenik abban is, hogyan épülnek fel az egyes funkciók: az eszközön futó szöveges feladat generátor, amit a történetes szöveges feladatok mutat be, sosem küld el sehova promptot, választ vagy gyerek nevet, pontosan ugyanazért az okért, amiért a háztartási főkönyv sosem hagyja el az iCloudot. Egy funkció, aminek szerverre lenne szüksége a működéshez, olyan funkció lenne, amit ez az app nem tudna őszintén kiszállítani a saját adatvédelmi címkéje alatt.

Mindez nem változtat azon, miért fizet egy előfizetés. A Pro továbbra is arról szól, mit tud csinálni egy háztartás az appon belül, nem az adatról, és maguk a csomagok ugyanúgy vannak felépítve, függetlenül attól, hogyan válaszolják meg az adatkérdést.